Fivérem külön kérésére és idegeinek tépésére, mesélek nektek. Nem úgy fogom előadni, ahogyan azt felfirkálta nekem erre a nyamvadt cetlire, mert azon túl sokszor szerepel, hogy Thor meg a maskarás barátai a kilenc világ hőse. Nevetséges, hisz a legtöbbje fel sem tudja sorolni mik is alkotják pontosan az Yggdrasilt, a Világfát. Nem baj, tudvalevő, hogy a Földön az idiótáké az uralom.
De ne is húzzuk tovább az időt, még sok a dolgom és Thorral is meg kell értetnem néhány dolgot, ami nem öt perc lesz.
Tudom, hogy ti emberek bírjátok, amikor mások szenvedéseit olvashatjátok, most majd fürdőzhettek az élvezetben (hehehe...nem is tudjátok, mi vár rátok, ostobák). Egy eddig nem ismert, hatalmas erejű lény szabadult fel börtönéből, ahová Odin, Mindenek Atyja zárta egykoron. Mostohaapám, a bajkeverő. Bármi rossz jön, ahhoz biztosan köze van. Hihetetlen, hogy mégis engem tartanak számon a Csínytevések Isteneként, bár a ti szavaitokkal élve, ő lehetne a szar keverés mestere. A dög, aminek eddig még nem köztudott a neve, szépen végig masírozott a kilenc világban - kivéve Midgardot, oh, minő meglepő, minő írói fordulat -, nem hagyva maga után mást, csak káoszt. Egy kicsit irigykedem a hírnevére, bár szerintem túlzásba viszik a tőle való rettegést. Nos, nem eltérvén a tárgytól, az utunk a Földre vezetett, ahonnan különleges energia pulzált szerte az Univerzumba. Nem rejtély, ennek a - jó, most nézzétek el, de ezt muszály úgy írnom, ahogyan édes bátyám fogalmazta, annyira kreatív a lelkem - szóval, ennek a remény sugárnak - Odin szakállára, a hideg kirázott, komolyan - köszönheti az emberiség, hogy a démoni teremtmény nem látogatta meg őket is egy kis nép irtásra. Szomorú, nemdebár? Igazságtalan az élet, s míg szerte a Világfán népek szenvedték el véres vereségüket, az emberek nyugodtan, mit sem sejtve hízlalták egy fabatkát sem érő büszkeségüket. Sebaj, lesz még nektek is vörös naplemente, amit én fogok élvezettel nézni. Azaz nézném, de ígéretet tettem az üres fejű testvéremnek - ami tudjuk, az én esetemben a hangulatomtól függ, hogy meg is tartom-e - hogy segítek neki megvédeni a Földet, fizetségképp miután nemrég leromboltam fél New Yorkot. 
Folytatva kalandjainkat, hamar rájöttünk, hogyha egyszer Midgardra tettük a lábunkat, nem szabadulhatunk. A kapuk bezáródtak, még azok a bizonyos kis rések is, amiket csak kevesek ismernek. Rühellem kimondani, de itt ragadtunk és ez a szánalmas népség lakta világ lett a menedékünk. A menedék, amit a történetünk főgonosza is hamar becélzott. Sokáig tartott neki rádöbbenni, hogy a Föld még mindig lubickol a boldogságban és semmit nem érzett meg az ő hatalmas pusztításaiból. Hogy könnyekre ne fakadjak. Valószínűnek tartjuk, hogy megérezte a remény sugár nem csekély enerigáját és most azon van, hogy megszerezze, az embereket pedig eltörölje. Az egyik nem igazán hat meg, de az bizonyos, hogy nem hagyom, hogy az utamba álljon a másikat illetően. 
Most jön csak az igazán "megható" rész. Készítsd elő a zsebkendőt. Lassan, nagyon lassan, és az én nem kevés rávezetésemmel, rájöttek a többiek, hogy veszély közeledik. Az Istenek, mindenféle söpredék lények úgy döntöttek összefognak és együttes erővel szembeszállnak a Gonosszal és csicskáival. Mondom, hogy szükség lesz a zsebkendőre. A nagy fordulat azonban csak most következik, hisz természetesen az emberek között sem mindenki fogta föl, hogy életképtelen és jobb, ha a felsőbbrendűekre hagyja a munka nehezét. Itt most a maskarásokról beszélek. Rosszabbak, mint az élősködők, a bolhák. 
Hála Asgardnak, nem minden Isten rohan vakon a "hősök" után és van aki inkább bölcsen eltűnik. Ez a jobbik eset. A rosszabb az, és ez kivételesen undorítóbb, mint amikor valaki játssza a makulátlant, volt olyan nyomorult, aki a sötét dög oldalára állt és letérdelt, megadta magát. Az egy dolog, hogy nem hisznek a fanatikusok győzelmében, de talpnyalónak beállni valaki mögé, akinek nem értesz egyet a céljaival, nos, az ilyent még lábtörlőnek sem használnám az illemhelység előtt.
Thor persze most büszke rám és nagyon örül magának, mert egy enyhe győzködés után belementem a tervébe. Olyan suta, hogy az fizikailag fáj. Fogalma sincs, hogy a sok-sok Isten között van olyan is, aki a maga malmára hajtja a vizet. De persze a látszat néha csal. 
Eleget téve a kérésnek, felteszem a szokásos kérdéseket, mert még nem érzem magamat elég hülyén. Bárki is légy te, aki a túloldalon, most olvasod ezt, a választás rajtad áll. A hősök oldalára állsz, akik inkább elmeroggyant bolondok? Vagy hallgatsz a félelmeidre és beállsz bábnak azon teremtmény mögé, aki nagy valószínűséggel úgyis kinyír? Esetleg lesz eszed és a magad útját választod? Döntsd el, mielőtt eléri a Földet a sötétség. Van úgy néhány hónapod. A Nagyok úgyis kampányolnak, talán téged is megnyernek az öngyilkos osztagba. Most viszont mennem kell. Talán sikerül felvilágosítanom a fivéremet, hogy meg kellene keresnünk a "remény sugarat" és az fontosabb, mint a toborzás. Ahj, ha ezt még egyszer le kell írnom, letagadom, hogy a nevem Loki. 

Ezennel pedig vége a mese délutánnak!